Endsinger megjelenés

Az Endsinger november 25-én jelenik meg angolul. Ehhez készült egy visszaszámláló (amivel nyerni is lehet, lásd eggyel lentebbi bejegyzés), amit ki is tettem oldalra. Hát nem gyönyörű?

Nyereményjáték

Most megnyerhetitek a teljes Lótusz háborúja trilógiát dedikálva!
A nyereményjáték nemzetközi, szóval bárki részt vehet rajta, akinek van könyves blogja.

Amit a nyereményért tennetek kell:
Kattintsatok ide, és keressétek ki az Endsinger visszaszámlálót.
Tegyétek ki a visszaszámlálót a blogotokra.
Küldjetek egy e-mailt a stormdancergiveaway@gmail.com e-mailcímre, hogy kitettétek. Ez fontos, mert itt tud benneteket Jay értesíteni, ha nyertetek.

További részletek itt.

Mindenkinek sok sikert! :)

Kritika Nightingale-től

Nightingale volt olyan kedves és írt egy hosszabb kritikát a Vihartáncosról, amit most megosztok veletek, mert szerintem jó dolgokra világít rá. Enyhe spoilert tartalmaz, de szürkítettem a részt.

Alapvetően ez a könyv sosem jutott volna el hozzám, ha nincs Fummie. Hogy miért? Mert bojkottálom a Vörös pöttyös könyveket. Már kinőttem abból a korból (vagy inkább a tinédzser-kórból), hogy fiatalok első szerelmi szenvedéseiről olvassak, illetve lekössenek az ebből fakadó dilemmák. (Igen, ez általánosító részemről, de vállalom.)

Szóval jah. Nem tartottam magam célbázisnak, akármennyire jól hangzik az a kijelentés, hogy ez egy japán, steampunk fantasy. Mégis, ha az ember lányát a legjobb barátnője győzködi, mit tehet? Nos, megadtam magam, a hülye sztereotípiáimat meg fel, és belevágtam.

És hát, mit is mondhatnék?

Sok mindent.

Maradjunk annyiban, hogy erre aztán végképp nem számítottam. Ez a könyv pontosan, az aminek ígéri magát. (Ez manapság elég nagy dolog.) Japán. Steampunk. Fantasy.

A főszereplő nő (vagyis Yukiko), erős, önálló, és nem nyafog azon, hogy úristen kibe legyen szerelmes. Nagyon jól tudja, kibe szerelmes, és mégis szemrebbenés nélkül vágja át (khm… ketté), amikor a srác átvágja. Aztán vihartigrisre pattan és elrepül a vörös naplementébe. (És ez a jelenet sokkal kevésbé giccses valójában, mint amilyennek leegyszerűsítve hangzik.) Persze eleinte nem igazán kedveltem, amiért főleg a tini agybajai voltak a felelősek. Ám amikor az események sűrűjébe kerülve felvette a kesztyűt, és helytállt mind Ishi, mind Kigen "dzsungelében", akkor szimpatikus lett. A karakterfejlődése marha jól fel van építve. Eleinte naiv, és csak a saját problémáira képes koncentrálni, az apja intelmeit csak üres frázisoknak tartja, aztán a kalandok hatására teljesen megváltozva rájön az igazi értelmükre.

Mindebben pedig Buruu segíti, akit imádok. A vadságáért, a gőgösen hűvös, távolságtartó bölcsességéért. A kapcsolatuk remekül ábrázolt, egyáltalán nem érződik sablonosnak, hogy az utálatból és lenézésből kölcsönös, szinte testvéries szeretet alakul ki közöttük, és eggyé válnak. Szárny és vállvetve harcolnak.

Külön öröm volt számomra, hogy az író E/3-as írásmódot választott, amit én sokkal jobban szeretek, mint az én-szemszögű leírást. Mert teret ad. Rengeteg lehetőséget a mesélő kezébe: tájleírást; a főszereplőn kívüli szereplők életének elmesélését. És Mr. Kristoff használja a lehetőséget rendesen. Így hogy nem csak Yukikora korlátozta magát, nagyobb a mozgásterünk a kitalált világában. Olyan részeit is bejárjuk, amelyekről amúgy fogalmunk sem lehetne.

Ez nem válik a hátrányára. Megismertük például a Céh belsejét is, egy másik karakter segítségével. Hogy mi a Céh? Jah, hát az a gonosz, fanatista szervezet, ami a hatalmában tartja a birodalmat, s az uralkodóval vállvetve kizsákmányolja a földet, amelyen él, az embereket, akiké a föld. Mindezt a "haladás" szolgálatában. Ebben a világban, a vörös lótusz a legfontosabb nyersanyag, emberek egymást ölik azért, hogy "Virágozzék a lótusz." És maradjunk annyiban, hogy az a lótusz nem véletlenül vörös, mint a vér.

A világ kerek és egész és varázslatos a maga disztópikus borzalmaival együtt. Elvarázsolt. Alapvetően szeretek az enyémtől eltérő kultúrákról és hiedelemvilágokról olvasni, így külön örültem, hogy megismerhettem a japán mitológiát, és a középkori japán kultúrát. Így modern gépekkel keverten, együtt alkotva egy borzasztó világot, ami akár jövőkép is lehetne. Inkább csak finoman túlzó, mégis kellemetlenül és kínosan kendőzetlen kritika.

Az üzenetét pedig zseniálisnak találom. Nagyon meglepett, hogy nem kanyarodott ki a radikális természetvédelem (sötétzöldség) felé, pedig megtehette volna. És ebben a Céh-uralta világban még meg is értettem volna.

Persze azért nem teljesen tökéletes. A történetben van pár „csavar” de egyikre sem lehet azt mondani, hogy ezek egyszer csak felbukkannak és arcba vágják az embert. Bizony, jól láthatóan jönnek. De ennyit el lehet nézni neki, mert amúgy varázslatos.

Én csak ajánlani tudom, mindazoknak, akik szeretik a viharos kalandokat, nem riadnak vissza a borzalmaktól, és szeretik a japán kultúrát. Vagy a steampunkot. Vagy csak egy olyan fantasyt szeretnének olvasni, ami nem a megszokott angolszász/szláv díszletek között zajlik.

És a vörös pötty senkit ne riasszon el.

Jaynek tetszik a magyar kiadás

Elküldtem Jaynek egy képet twitteren, hogy végre megjelent, és válaszolt!

Képek a Könyvhétről

Ugyan facebookra párat már feltettem, de ide is feltöltöm őket, hogy vissza lehessen keresni. És itt a jól látható bizonyítéka annak, hogy a könyv valóban megjelent. Aki még nem tette meg, az megveheti ezen a linken. Mivel Elit Team könyv, ezért csak itt tudjátok beszerezni egy darabig, és csak később kerül nagykereskedelmi forgalomba (mint pl Libri meg Alexandra). Június 30-áig ajándékkönyv jár mellé, és ha hozzácsaptok még egy könyvet, akkor ingyen van a szállítás.

És ha még mindig nem lennétek meggyőzve, hogy kell nektek ez a könyv, akkor megmutatom, milyen szép belülről.

Vihartáncos trailer

A Vihartáncosnak van egy trailere is, amit feliratoztam, és itt megtekinthető:
(Ne felejtsétek el bekapcsolni a feliratot a fogaskerék melletti téglalapnál.)

Nyerjetek Lótusz háborúja könyveket!

Megnyerhetitek akár mind a három részt angolul, dedikálva. Ehhez némi angol tudás meg egy kis ügyeskedés szükséges, viszont a nyereményjáték nemzetközi, szóval aki megpróbálja, annak hajrá! Jay blogján megtaláltok minden információt.
A nyeremények pedig:

• A Lótusz háborújának mindhárom része kemény kötésben, dedikálva.
• Dedikált Little Stormdancer kiegészítő novella.
• Dedikált Last Stormdancer kiegészítő novella.
• Egy ígéret arra, ha találkozol vele, kapsz tőle egy ölelést.

A válaszokat június 1-ig kell beküldeni.

Endsinger borító

Elkészült a harmadik rész, az Endsinger borítója, ami egyszerűen gyönyörű lett:

Térképek

A képek kattintásra nőnek.

A Shima sziget térképe

Kigen városának eredeti vázlata

Kigen városának végső térképe

Vihartáncos

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

OLVASS BELE!

A yókai szörnyek

A yókai szörnyek a Vihartáncos világában olyan mitikus lények, amelyek egykor Shima földjeit és egét uralták, de ma már csak legendáknak tartják őket. Buruu, a mennydörgéstigris felbukkanása igazolta, hogy még mindig léteznek.

A yókai szörnyek, vagyis szellemállatok többfélék lehetnek, de eredetük szerint is csoportosítani lehet őket. 

Fehér yókaik:

Főnix: vad és tiszta.

Fekete yókaik:

Az Onik vad és kegyetlen troll-szerű lények, amelyek az alvilágból származnak. Kobaltkék bőrük van és hatalmasra nőnek. Ők a gonosz teremtményei, csakúgy, mint a Nagaraja, ami deréktól felfelé nő, deréktól lefelé kígyótestű lény. Jádeszínű bőr borítja hat méteres testét és haja élő kígyókból áll.

Oni. forrás: deviantart

Szürke yókaik:

Ezek a szellemállatok a természet részei. Ilyen a hatalmas és vad tengeri sárkány, amely egy egész szigetet is képes lenyelni. Vagy a Villámisten gyermeke, a mennydörgéstigris, vagyis arashitora, amely szárnycsapásival vihart idéz elő és üvöltése mennydörgés. A viharokban szárnyal, ez a félig fehér sast, félig fehér tigrist idéző lény.

forrás

Kitöltős interjú Jay Kristoff-fal

Az író válaszai kékkel vannak kiemelve.

1. Jay Kristoff vagyok, a Vihartáncos szerzője, nemzetközi milliárdos, playboy, emberbarát és részmunkaidős beteges hazudozó.

2. Zavarba ejtően öreg vagyok kutyaévekben számolva.

3. Nemrég fejeztem be Markus Zusak A könyvtolvaj című művét (nagyon jó volt).

4. Túl magas vagyok, hogy konfekció méretű farmert viseljek (ami szívás).

5. A középiskolában azt hittem, milyen király lesz majd, amikor nem leszek középiskolás többé.

6. Az agyam néha nem reagál, amikor próbálom kitölteni a kérdéseket.

7. Imádom, amikor az emberek azt mondják, sírtak a könyvemen.

8. Parla egy kicsit italiano.

9. Határidőm van a harmadik részre, ami fenyeget, mint egy nagy, félelmetes… fenyegető… dolog.

10. Hiszem, hogy a szerencse leginkább csak kemény munka nindzsa álruhában.

11. A mindenkori kedvenc könyvem a Where the Wild Things Are. (magyarra nem fordították le, de itt az adatlapja – a ford.)

12. A szándékos tudatlanság bosszant a legjobban.

13. Megpróbáltam okosan válaszolni erre a kérdésre, és csúnyán elbuktam, de a legjobb vagyok őő… Cheetos-ban?

14. Jobban szeretem a keserédes befejezéseket a happy endnél.

15. Az egyetlen ok, amiért használom az „elképzelhetetlen” szót az azért van, mert nem azt jelenti, amit gondolom, hogy jelent.

16. A Star Trek még mindig egész jó, de a Star Wars egy összehányt, fejetlen óriás, amit a földön lévő füstös lyukba vezet egy nadrágját a fején hordó őrült, aki meg akarja erőszakolni a gyerekkorom.

17. A csókolózást nehéz víz alatt csinálni.

18. Titokban azt kívánom, bár rock sztár lennék.

19. A rock sztárok élete valószínűleg úgyis túl van értékelve.

20. Köszönöm, hogy itt voltál velem, király voltál, és nagyon remélem, élvezed a Vihartáncost!

forrás

Jay Kristoff

Jay Kristoff egy tragikus kocka, de az elmúlt tíz évét gamerként fecsérelte el, és most senki sem elég bátor, hogy ezt az arcába mondja. A Föld második legelszigeteltebb fővárosában nőtt fel, és elmenekült, amint megtehette, de tudták, hogy mindig visszajön a különösen szép esküvők és a különösen gazdag temetések miatt. Művészeti diploma birtokosaként nincs szakképesítése a beszédre.

Jay eladta az író kezét a reklám lelketlen, romos házának több mint tíz évre. Adott el benzint zabáló szörnyetegeket szexuálisan kielégítetlen embereknek, sós fűszereket iskolás gyerekeknek és WC-papírt bárkinek, akinek van feneke. Számos olyan díjat nyert el, ami a reklámiparon kívül senkit nem érdekel.

Jay A Lótusz háborúja trilógia írója, a Japán ihletésű steampunk fantasy regényt Thomas Dunne Books/St. Martin’s Press & Tor UK kiadó adta ki (itthon a Könyvmolyképző kiadó), és több mint egy tucat országban eladták már a kiadási jogokat. Angolul az első és a második rész (a Vihartáncos és a Kinslayer) is megjelent már. A harmadik rész 2014-ben fog megjelenni angolul.

Jay két méter magas, és hozzávetőleg még 13264 napja van élni. Melbourne-ben él a titkos ügynök kung-fu bérgyilkos feleségével és a világ leglustább Jack Russellével.

Szép szakálla van.

Nem hisz a happy endben.

forrás

A klánok

A kígyó évében, a Tenma császárok sorának 979. évében négy klán szegült ellen a császárok türanniszának. A háború hosszú és véres volt, és számtalan szamuráj került Yomi alvilágának csarnokába. De cserébe véget ért a Tenma korszak korrupciója, helyette pedig beköszöntött az új kor csodálatos hajnala az első sógununk, a Tora klánból származó I. Kazumitsu uralkodása alatt.

A Tenma uralkodása alatt 24 klán létezett a Shima szigeteken.

Kazumitsu dinasztiájának felemelkedése után két évszázaddal már csak az a négy klán maradt, akik annak idején fellázadtak az önkényuralom ellen.

Tigris (Tora)

A Tora a legnagyobb Shima négy klánja közül. A test és elme mesteri művelői. A Tora fejlesztette ki az első harcművészeti formákat és nekik köszönhető a Busidó - a "Harcos útja". A Tora gyermekeket - legyenek lányok vagy fiúk - fiatal koruktól a harcra edzik, és a Tigris klán sokkal több harcost biztosított a dicső háborúban, amely kiterjesztette a birodalmat, mint bármelyik másik. Mindennél jobban tisztelik Hachimant, a Háború Istenét.

A Tora klán legnagyobb háza a Kazimatsu dinasztia, akik immáron kétszáz éve uralják a Shima Birodalmat. A jelenlegi sógun, a húszéves Yoritomo egészen Kazumitsuig magáig tudja visszavezetni vérvonalát.

A Tora földek Shima déli részén fekszenek, Seidai szigetén. Fővárosuk, és magának a birodalomnak is a fővárosa Kigen, a Kezdetek Városa, ahonnan a birodalom minden útja indul.

A klán őrkamija, azaz védő szelleme, amiről a nevét is kapta, a nagy Tigris, amelyet a vadsággal, az éhséggel és a fizikai erővel kötnek össze. Klánként a Tora nagyon öntudatos, kegyetlen és gyakran hirtelen haragú. 

Sárkány (Ryu)

A Kazumitsu dinasztia felemelkedése előtt a Ryu tengeri fosztogatók klánja volt, akik büntetlenül rabolták ki az északi klánokat. Mint ahogy névadójuk, a Sárkányok is a tengerek mesterei voltak, szembenézve az elemek és viharok haragával. A Tenma bukása és a shimai civilizáció óta, a Ryu tagjai nagy felfedezőkként és kereskedőkként szereztek maguknak új nevet, égi-hajóikat a létező világ minden sarkába küldve. Rettenthetetlen harcosok. Susano-ó-hoz, a Viharok Istenéhez fohászkodnak.

A Ryu klán vezetője Haruka daimjó, a gaijin harcok veteránja. Rossz kapcsolata a Kitsune klánnal, akikkel az északi területeket megosztják, köztudomású.

Földjeik északkeleten fekszenek, Seidaim, Tou és Kogane szigetein. Fővárosuk Kawa kikötője, hatalmas kereskedelmi központ.

A klán kami szelleme a rettenthetetlen Sárkány, egy hatalmas szörnyeteg, amelyet az elemi erővel és a véletlenszerű pusztítással kapcsolnak össze. Klánként is rettenthetetlenek, kíváncsiak és gyakran hoznak hirtelen döntéseket.   

Főnix (Fushicho)

A birodalom létrejötte óta a Fushicho klánt tartják a legkreatívabbnak mind közül. Shima legnagyobb költői, művészei és művésznői vérében a Főnix ereje csörgedezik, ők maguk is, ahogy teremtőjük, tovább élnek alkotásaikban, miután Enma-ó csarnokába távoztak. Ez nem jelenti, hogy haszontalanok lennének - néhányan a legnagyobb kardforgatók és harcművészek közül a Főnix véréből származtak-, de klánként mindig is úgy gondolták, hogy a forma is számít, nem csak a funkció. A Fushicho égi hajók mindig a leggyorsabbak és a legszebbek a shimai égen, és a Fushicho fegyverek a legdrágábbak mind közül. Amaterasuhoz, a Nap Istennőjéhez imádkoznak.

A Fushicho klánt két daimjó vezeti - Shin és Shou -, akik ikertestvérek és inkább a közös uralkodást választották, mint hogy kettészakítsák klánjukat egy esetleges testvérháborúban.

Földjeik nyugaton fekszenek, Yotaku szigetén. Fővárosuk a gyönyörű Danro, a sárgaréz és ezüst városa, tele üvegkertekkel, habár maguk a daimjók egy hatalmas égi hajóról kormányozzák klánjukat, amely magasan a város felett lebeg és mindenki csak Lebegő Palotaként emlegeti.

A klán kami szelleme a halhatatlan Főnix, amely a megvilágosodáshoz, az újjászületéshez és a kreativitáshoz kapcsolódik. Klánként a Fushicho energikus, tele lélekkel és látomásokkal - habár néhányan úgy tartják, a zsenialitást és az őrültséget csak egy nagyon halvány határvonal választja el.  

Róka (Kitsune) 

A Kitsune klánt a ravaszság tette híressé, hiszen legalább annyira támaszkodnak az agyafúrtságra és álnokságra, mint amennyire a tényleges fizikai erőre. A négy klánból a Rókákat a legkönnyebb alábecsülni, hiszen a követőik könnyen tűnhetnek átlagosnak. De a Kitsune klán ennek ellenére csalással és kitartással mindig eléri, hogy jó szerencséjük legyen. Tsukiyomihoz, a Hold Istenéhez fohászkodnak.

A Kitsune klánt Isamu daimjó vezeti, Okimoto közvetlen leszármazottja, aki korának legnagyobb katonai vezetője volt.

Földjeik Shima legészakibb szegletében fekszenek, övék az ország utolsó megmaradt vadonja is - az Iishi hegyek, ahol az onik is élnek.

Kami szellemük a ravasz Kitsune, a kilenc-farkú Róka, aki szerencsét hoz azoknak, akik a jelét viselik. A mondás úgy tartja, hogy Kitsune gondoskodik az övéiről, azaz szerencsét hoz nekik a bajban. A klán tagjainak vág az esze és olyan szívósak, mint maguk a hegyek.

(A cikket Deszy fordította.)